Életképek egy kripli naplójából – Sztakó Zsolt rovata

Szerdán délelőtt voltunk a Honismereti Ház megnyitóján, ahol a Varkocs zenekar játszott. Ezt a fiatal bandát az indulásuktól szívügyemnek tartom. Valahogy úgy érzem, hogy új színt hoztak a szlovákiai magyar zenei életbe, amely eddig hiányzott a palettáról (huligánfolk). Fiatalok, lendületesek és szenvedélyesek.Az már csak külön érdekesség, hogy Erik, a főhuligán …

Múltkor a kórházban töltött öt napomról írtam. Most viszont arról szeretnék, hogy amikor hazatértem, két örömhír is fogadott.Az első egy írás volt Femis, alias Fuchs Izabella, évtizedes barátom billentyűjéből. Femis az Artium nevű online kulturális folyóirat szerkesztője, amelynek tavaly pár hónapig én is a szerkesztője voltam. Most ennek az apropóján …

Nem tudom, mikor határoztam el, hogy a rosszat, a negatívat nem vagyok hajlandó észrevenni, hanem csak a szépet, a pozitívat. És ez most nem a manapság annyira divatos pozitív gondolkodás szöveg akar lenni, amit drága pénzen akarnak eladni nekünk, hanem saját élettapasztalat, amelyet öt évtized érlelt meg.A negatív tapasztalatokra nem …

Az új év általam leginkább várt eseménye, hogy hét év után újabb könyvem jelenik meg. Hosszú volt ez a hét év, más irányú elfoglaltságaim lekötötték az energiáimat, és hát az internetnek megvan az a nagy előnye, hogy közvetlen kapcsolatot biztosít az olvasókkal. Közvetlenül érnek a kritikák; a jók is, a …

Eljött hát ez is… mármint húsz-húsz. Elbúcsúztattuk 2019-et, és beléptünk 2020-ba. Új reményekkel, új fogadalmakkal, új várakozásokkal. A közösségi portálon az év utolsó napján egy ábra terjedt.  Betűhalmaz volt rajta látható, amelyből szavakat lehetett kiolvasni. Az első három szó, amit kiolvasunk, határozza meg ezt az évünket. Nekem a BOLDOGSÁG, EGÉSZSÉG, …

Hát eljött ez is… mármint a karácsony. Gyerekkorom kedvenc ünnepe. Merthogy a karácsony szerintem gyerekünnep. No, nem úgy, mint a gyereknap.Csak most tudom ezt én is, hogy a családban újra van két csöppség, akik mosolyukkal fényt adnak az ünnepnek. Meg még valamit…Ma született meg Betlehemben, valahol a városszélen, egy istállóban …

November 10., apu születésnapja. Idén a nyolcvanadik. Ezt gyűltünk össze megünnepelni ebben a városszéli bárban. Mivel apu megünneplésére eljöttek Svájcból Meliék is, csak a rákövetkező hét végén tartottuk meg az ünnepséget.Összegyűlt a szűkebb család. Ott volt Regus is a férjével, sőt Dabasról eljött Juli néni is. Igaz, én nem voltam …

Miután Erika felhívta rá a figyelmemet, hogy cserben hagytam a blogot és az olvasóimat, amit egy kicsit én is így érzek, valamiféle magyarázattal kell szolgálnom.Az elmúlt hetekben – hogy úgy mondjam – nem voltam topon. Ezért aztán amit csak lehetett, hanyagoltam. Ennek esett az áldozatául ez a blog is.Kezdődött pedig …

Szerdán volt a somorjai színházi évad nyitó előadása… erről már írtam máshol. Azt már akkor is megjegyeztem, mennyire örültem – és igen, egy kicsit büszke is voltam –, hogy ezúttal már öten ültünk kerekesszékben a nézőtéren. Bizony, emlékszem még, hogy mikor négy évvel ezelőtt elkezdtem színházba járni, csak egyedül ültem …

Az elmúlt két hétben leggyakoribb tevékenységem az orrfúvás volt. Amikor pedig épp nem az orromat fújtam, marékszám szedtem a gyógyszereket, literszámra ittam a gyógyteákat – és nem mozdultam ki otthonról.Szombaton azonban véget vetettem az önkéntes szobafogságnak egy kiállítás megnyitójának a kedvéért, amelyet a főtéren rendeztek. Így aztán én is ott …