Szezonnyitó poszt

Visszatekintés a nyárra – a koncert

Június 20. A nyári napforduló előtti nap péntekre esett, és az EDDA ezen a napon koncertezett Somorján. Mi, Istvánnal és a barátnőjével, Szandival a Pomléba tartottunk, de előtte még megálltunk egy Josko-féle fagyira is, ami Somorja egyik nevezetessége.
Én elmerültem az emlékeimben, és visszarepültem ötven évet, amikor először hallottam EDDA-számot, a Csavargók dalát. A boldog emlékű Egymillió fontos hangjegyben hangzott fel, és a refrént még évtizedek múltán is vissza tudtam idézni.

Minden sarkon álltam már,
minden lépcsőn ültem már.
És ha elrúgtam egy követ,
amerre gurult, arra mentem
tovább!

Patakynak akkor még volt haja és egy hetyke, kis bajuszkája… és betöltötte a színpadot. Ma már, hetvenöt évesen, természetesen ezt nem tudta megcsinálni, de a hang még a régi.
Most viszont még ott tartunk, hogy megérkezünk a színpad elé. A színpadon a DJ próbálja megalapozni a hangulatot, lent pedig gyülekeznek a rockerek. A büfénél azonban most még nagyobb a forgalom, mert a fő műsorszám csak nyolc után kezdődik. Amikor Pataky Attila megjelenik a színpadon, lent a nézőtéren kitör az üdvrivalgás. Én pedig elkezdek izgulni, mert az előttem levő padon az elkövetkező két órában van úgy, hogy egyszerre négyen is ugrálnak, és a fa veszélyesen meghajlik – bármikor eltörhet. Kivált egy fiatal lány ugrál vehemensen. Időnként megszédül, leesik a padról, és kis híján az ölemben landol. Bocsánatkérőn néz rám, én pedig megbocsátok.
Éjfél körül kerülök ágyba, de még sokáig hallom a Pomléból ideszűrődő hangokat.